Ami kettőnk között van talán olyan mintha drogfüggő lennék.
Olyan veled lenni mintha megkapnám a napi adagomat. Mikor végre velem vagy - mint a drogos akinek elkezd hatni az anyag- eufóriába esem.
Egyszerre vagyok nyugodt, ugyan akkor majd kiugrik a szívem a boldogságtól. Ilyenkor teljesen elfeledkezem mindenről, és átadom magam az érzésnek.
 Aztán elmész...
Egy ideig még érzem hatásod, de aztán ahogy kezdesz kiürülni az elmémből, kezdem érezni hiányodat. Mint a drogos akinek kezdenek elvonási tünetei lenni. Szóval elhatározom, hogy másnap többet akarok belőled, így talán tovább bírnám hiányod.
Ekkor még a kezdő drogos is azzal nyugtatja magát, hogy nem vált függővé, csak annyira jó volt az érzés, hogy még egyszer érezni akarj, és fogadkozik, hogy uralni tudja a helyzetet.
Azt hiszem, még én is ura vagyok a helyzetnek....
Az elején ha két percre eszembe jutottál, majd órákig elfelejtettelek...
Be kell ismernem kezdek rád szokni. 
Hiányzik a mosolyod, hiányzik az , amikor észre veszed, hogy teljesen átadtad magad az érzésnek, és felhőtlenül boldog vagy! Hiányzik amikor érzem a csókod közben, hogy mosolyogsz. Hiányzik, hogy lássam zavarba jössz.
Függővé tesz, hogy megmutathatom neked milyen boldognak lenni.
Teljesen elveszek az élményben, hogy megmutathatom, ki is vagy valójában! Hogy felszínre hozhatom valós éned, amit elfojtottál eddig. 
Már órákig rád gondolok, és csak két percre tudlak kiverni a fejemből.
Kezdem egyre nehezebben viselni ha nem vagy velem...