Kedves Én !

Milyen ember ő?? Hmm?? Te tényleg nem látod  a fától az erdőt?!
Te ez vagy???
Vele tudsz azonosulni??
Ennyi az igényed, mind testi, mind szellemi, mind élet filozófiai tekintetben???
Így akarsz élni hosszú éveket ahogy most? ??
Erre van szükséged??
Csalódott vagyok, nagyon csalódott !!!!
Nem az a baj, hogy nem vagy a régi, ne is légy ha úgy nem tudnál boldog lenni !!!
De  most az vagy ?!
Az hogy te ott vagy ahol, számomra felfoghatatlan !!!
Kérlek gondold át a helyzeted, lásd magad kívülről, vagy csak egy olyan szemmel aki téged szeret és jót akar neked !!
Mindent tudsz magadról, nézz a szívedbe, milyen tanácsot adnál magadnak annak tudatában hogy most miként élsz? ?
Őszintén beszélj magaddal !!!
Mindenkinél jobban ismerlek, nyisd ki a szemed !!!
Hidd el minden rendbe jöhet csak higgy benne !!!
Tudom nagyon nehéz az első lépés, de kezd el...  Aztán lassan minden rendbe jön !!
Kérlek szépen !!
Én hiszek benned,és tudom, hogy ott vagy legbelül !!!

Kérlek....!!

Tudod, remélem felemészt ez belülről.
Remélem ha belegondolsz mindenbe amit együtt csináltunk, és belegondolsz azokba a félve suttogott mondatokba amiket mondtunk egymásnak, remélem ezek elpusztianak belülről újra és újra.
Remélem elmész sokszor amellett a kávézó mellett ahol először találkoztunk, remélem összeszorul olyankor a szíved.
Remélem fáj hogy tudod, hogy ezután történt az a pillanat, amikor teljesen egymásba bolondultunk.
Remélem bűntudatot és hiányt érzel minden reggel amikor felkelsz abban az ágyban, ahol ott feküdtem egyszer én is.
Remélem akkora fájdalmat érzel mindegy egyes ilyen dolognál, amennyire jó lehetett volna ez köztünk.

Tönkretettél
minket,
magadat,
engem. 

Remélem ez felemészt. 

Ültem a buszon, és csak bámultam magam elé.
Arra gondoltam hogy tulajdonképpen a buszon való utazás olyan mint az élet.
Az életben is vannak megállók,amikor eldöntheted leszállsz e,  vagy maradsz és mész tovább a megszokott úton. Persze fent maradni sokkal egyszerűbb néha, így megkíméli magát az ember attól, hogy esetleg rosszul döntsön.
De igen is szállj le arról a buszról, ha épp úgy érzed rossz irányba halad.
Szállj le!
Nézz körül milyen lehetőségeid vannak, merre, és hogyan mehetsz tovább.
Nem mondom lehet várnod kell egy új buszra nem is keveset, de addig is felfedezheted mi van körülötted.
 Persze kényelmesebb megvárni míg a lehetőség az ember elé megy aztán csak él a lehetőséggel és éli tovább az életét.
De néha hatásosabb ha az ember tesz meg mindet hogy elérje amit akar és nem vár arra, hogy egyszer csak ott teremjen a lehetőség.
Ne várj a lehetőségekre, teremtsd meg magad az új lehetőséget!
Ehhez pedig le kell szállni a buszról, és nem szabad másikra várni, hanem ha úgy adódik gyalog kell tovább menni. 

Élj meg minden érzést. Különben sosem fejlődsz, és leszel több.

Ha boldog vagy éld át minden másodpercét. Élvezd ahogy felemel az érzés. Élvezd ahogy szebbé tesz körülötted mindent. Élvezd, hogy mikor boldog vagy még egy ezerszer látott utca is tud szép és új lenni. Mosolyogj amennyit csak tudsz. Hallgasd hagosan a zenét, táncolj, mintha senki se látna. Feledkezz bele az érzésbe, hogy aztán hirtelen azon kaphasd magad, hogy teljesen átéled a dolgot és a fejed tetejétől a kislábujjadig átjár a boldogság.

Aztán itt most valami olyat kéne írnom, hogy de amikor szomorú vagy se hagyd el magad...

De tudod mit? Igen is hagyd el magad, és éld meg a fájdalmat, mert majd később ez tesz mássá, ez tesz erősebbé. Igen is érezd, ahogy a tested feldolgozza a fájdalmat, hogy szó szerint fáj a szíved, hogy nem tudsz magaddal mit kezdeni, hogy hosszú percekig csak bámulsz magad elé, és gondolatok ezreivel próbálsz megbirkózni.
És tudod mit? Ha sírnod kell, sírj. Hagyd, hogy megkönnyebbülj tőle, hogy vele együtt az összes fájdalmat kiadd.
 
De egyet ne felejts!

Dupla annyi ideig éld meg a boldogságot, mint a fájdalmat. Hagyd hogy átjárjon a  fájdalom, de ne hagyd hogy győzzön. Ne hagyd, hogy napokig ott legyen veled, mert különben nagyon mélyre kerülsz..Onnan pedig még nehezebb vissza jönni.
Enged, hogy a mélybe taszítson a fájdalom, de emlékezz milyen amikor boldog vagy.
Na ez majd segít vissza jönni onnan. Ez majd segít abban, hogy ne hagyd, hogy rád telepedjen az érzés. 

Élj meg mindent.
Így felfedezheted saját magadat.
Rájöhetsz mennyi mindent kibírsz..
Rájöhetsz mi tesz boldoggá,és hogy igen is minden dolognak van jó oldala.
Még ha most nem is látod...

Első sorban szeretnék köszönetet mondani magamnak, hogy mindig számíthattam magamra.
Emellett szeretnék köszönetet mondani saját magamnak, hogy sose hagytam magam szarban és mindig segítettem kimászni onnan magamnak.
Aztán még szeretném megköszönni magamnak, hogy elfogadom saját magamat úgy ahogy vagyok.
De legfőképpen köszönöm magamnak, hogy akkor is tartottam magamban a reményt amikor minden reménytelen volt, és akkor is megvigasztaltam magam mikor mindenki belém rúgott.

Szeretné,  ha egyszer végre olyannak látnád magad, mint milyennek én látlak, hogy elhidd mekkora Csoda vagy!

Szeretném, ha egyszer látnád milyen csodás az arcod amikor mosolyogsz. Mikor megjelennek a kis gödröcskék az arcodon a mosolytól.
Szeretném, ha látnád ilyenkor a szemed. Csillog a boldogságtól.
Szeretném, ha egyszer látnád magad, hogy hogy nézel mielőtt meg akarsz csókolni. A szemedbe látom ilyenkor mennyire vágysz rám.
Szeretném, ha egyszer látnád magad egy csókunk után. Olyan hatalmas boldogság és nyugodtság ül ki az arcodra. 
Szeretném, ha egyszer látnád magad, mikor meglátsz engem. Olyan örömmel és vággyal nézel rám, talán még senki nem nézett így rám.
Szeretném, ha látnád magad amikor fáradt vagy. Hihetetlenül édes vagy! A szemeid amikért alapból is oda vagyok, ilyenkor még csodásabbak.
Szeretném, ha látnád magad, milyen amikor nem tudod vissza fogni magad, hogy kimutasd mennyire vágysz rám. Mintha újra gyerek lennél és  nem bírod ki, hogy ne nyúlj hozzám. 
Szeretném, ha egyszer látnád magad, mikor egymás kezét fogjuk. Hogy milyen jól esik, hogy jöhet bárki nem engedem el.
Szeretném, ha látnád magad milyen amikor zavarban vagy. Ahogy zavarodban lehajtod a fejed, és felnézel rám.

De leírva ezek ki sem fejezik, mekkora egy Csoda vagy! Annyi érzelmet próbálok ezzel az egy szóval kifejezni el sem tudod hinni. De ez az egy szó  kevés ahhoz, hogy kifejezzen rendesen minden érzésem, rajongásom, vágyam irántad. 
Szeretném, ha ezeket csak egyszer látnád, és talán megértenéd miért vagy ilyen Csodás a szememben. 

Ne feledd egy Csoda vagy ! ;)

Megfogadtam, mindig próbálom pozitívan nézni a helyzetünket. Hogy nem rontom el ezt itt....kételyekkel.
Kérlek ne haragudj most emiatt.... De néha kissé elgyengülök...

Az éjjel más voltál....fejben nem nálam jártál, talán a  vele töltött napok hatása alatt voltál még

Ezek után kérdem én, bolond vagyok? 
Talán igen.
Azt hiszem valahol tudom, hogy hűlt helyed árnyéka tovább lesz a társam mint ez a  cseppnyi leírhatatlan boldogság. 
Tagadjam meg?
Csak azért mert látszólag értelmetlen ez így?
Hazudjam azt hogy nem vágyom rád?
Nem ez lenne az igazán nevetséges?
Inkább elviselem az utórengéseket, ha a ma végtelenje az enyém lehet.
Aki nem kockáztat, annak nem létezik ez a varázslat.
Úgy veszek el benned, hogy mindent felteszek erre a térben elnyúló időtlen pillanatra.
Nincs semmink, csak a most, amiről ilyenkor azt kívánom bár örökké tartana. 
Megszűnnek a határok, teljesen szétesek és újjászületek Veled.
Katarzis vagy, véget nem érő mámor, akivel nem tudok betelni.
Mit kívánhatnék még, ami valóra váltható egyetlen éjszaka?

u.i.: Ha mégsem engem választasz is könnyen engedlek el, mert tudom hogy ebben a végtelen titokban, ebben a mostban, örökké itt leszel.

Furcsa volt melletted feküdni, talán hosszú idő után most éreztem azt először hogy jó helyen vagyok ott és akkor.
Azt érzem, hogy lesz még időnk egymásra.
Nem akartam rád zúdítani minden vágyam egyszerre, inkább csak némán figyeltelek. Elmerültem benned, és kíváncsian figyeltem mit hozunk ki egymásból.

Most így jó!

Félig várom, hogy alakuljon az érzés, félig már megérkezett.
Minden porcikádat, minden rezdülésedet ismerni akarom, le akarom rombolni a falat amit az évek alatt magad köré építettél, hogy védd magad. De azt is szeretném, hogy magadtól akard ezt a falat lebontani előttem.

Csendben voltam. Ez ritka.

Elvesztem a pillanatban, elvesztem benned. Nem számított más probléma, csak az hogy, ott vagyunk ketten.
Úgy csókoltál mintha később ezt majd újra le akarnád pörgetni magad előtt ezt a jelenetet, mintha szeretnél magadba szívni, mintha tényleg a miénk lenne az egész világ, és nem csak az a lopott pillanat.

Szédült vagyok veled. Miattad.

Hiszem, hogy ebbe több van!Tudom, hogy akarlak, így ahogy vagy minden hibáddal együtt. 
Akarnám a vitákat, a fáradt reggeleken adott csókokat, az egymás mosolyában való elveszést, teljesen megélni azt ami van .
Nem tudlak, hogy kezelni még, néha el-elhúzódom, amikor túl közel kerülni a szívemhez. De az az igazság el akarok merülni az érzésben, benned, abban ami köztünk van.Te felébresztesz bennem valamit, ami talán lehetne  ami valóságunk. Megremeg mindenem amikor a hátamat simítod. 

Most nagyon jó. Most minden jó. 

Alig vagy még itt de mintha évek óta éreznélek már. Mintha a szád már haza járna csókért az enyémre.
Mintha rám öntöttek volna. Azt a formám hozod elő, amit meg akarnék mutatni a világnak. Amit neked akarok adni.
Kissé zavarban vagyok , nem tudom mennyire engedhetem meg magamnak , hogy ne maradjak józan, és elmerüljek az ölelésedben teljesen. Nem tudom mennyire várhatom el, hogy maradj, és te is meg akarj engem fejteni teljesen.

Csoda vagy !

És lehet nem szabadna, de nem tudom csak félig megélni.Teljesen, vagy sehogy.Szürkén, színek nélkül én nem tudom, és nem is akarom.Téged viszont igen.
Téged akarlak!
És nem érdekel mi lesz, mert most jó veled!