Megfogadtam, mindig próbálom pozitívan nézni a helyzetünket. Hogy nem rontom el ezt itt....kételyekkel.
Kérlek ne haragudj most emiatt.... De néha kissé elgyengülök...

Az éjjel más voltál....fejben nem nálam jártál, talán a  vele töltött napok hatása alatt voltál még

Ezek után kérdem én, bolond vagyok? 
Talán igen.
Azt hiszem valahol tudom, hogy hűlt helyed árnyéka tovább lesz a társam mint ez a  cseppnyi leírhatatlan boldogság. 
Tagadjam meg?
Csak azért mert látszólag értelmetlen ez így?
Hazudjam azt hogy nem vágyom rád?
Nem ez lenne az igazán nevetséges?
Inkább elviselem az utórengéseket, ha a ma végtelenje az enyém lehet.
Aki nem kockáztat, annak nem létezik ez a varázslat.
Úgy veszek el benned, hogy mindent felteszek erre a térben elnyúló időtlen pillanatra.
Nincs semmink, csak a most, amiről ilyenkor azt kívánom bár örökké tartana. 
Megszűnnek a határok, teljesen szétesek és újjászületek Veled.
Katarzis vagy, véget nem érő mámor, akivel nem tudok betelni.
Mit kívánhatnék még, ami valóra váltható egyetlen éjszaka?

u.i.: Ha mégsem engem választasz is könnyen engedlek el, mert tudom hogy ebben a végtelen titokban, ebben a mostban, örökké itt leszel.